Belefáradtam, hogy a sortűz a Földre velünk van teletárazva.
Kutakkal szívjuk ki az utolsó csepp véredet,
Míg élsz, addig nem nyugszunk, megnyúzunk
Aztán tovább vándorlunk, hogy nyúzzuk testvéredet.
Az utolsó csepp levegőt is elrakjuk egy palackba,
És majd ebben éterin lebegőn rajtad kacagunk.
Az Ózont majd letépjük függönynek, kéreg műkörmök,
Agancs tűsarkak és ez cseppet sem aggaszt.
A földmag medalion majd csak az elitet illeti míg
Till Attila vezeti le a pusztulásodról a realitit.
Ne ordíts alattuk: Róma, Bamako és Teherán
Úgyis elnyomja a hangod, tudom a hócipőd tele már
Nézed, ahogy csúszik ki a gyeplő a kezekből
Aki meg elgondolkodik az kettő az ezerből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése