És pokrócra van szükséged, netán rám szorulsz.
Én rád nem többé,
Kiállok a glédából, fáj a talpam, felkopott,
Csak bőrkeményedés vagy talpamon,
Mit piszkálni sem érdemes mától.
Ha kopog a szemed, dobok egynéhány falatot,
Kérd bátran, lehunyt szemfedéllel, igaz.
Vidd, csak tűnj, takarodj,
Te méreg, keserű
Kiköpésre érdemes nyálcsomó,
Visítok, hogy hagyd már el garatom.
Mi minden lettél egyszerre te. Büszke vagy?
Lélegzetvételben hátráló orrsövényferdülés,
Lábamra mélyen kiülő
Visz-ér koszorú, mit orvosok kellene műtsenek,
Mi fájdalmassá teszi minden léptemet.
A tüdőmben egy tüske vagy.
