2013. július 9., kedd

Hogy vegyem félvállról? / Nyitott szlemmer nézz körül


Hogy vegyem félvállról,
Ha egy félbarna, félbálna
Testalkat kéz széttárva
Mellettem egész nap téblábol?
Vagy teszem fel az agy gyík,
Bucegiből megiszik, vagy kíjt hordót,
Hogy öljön pár kíborgot, csapkodja a kíbordot,
Csak azé me fagy a gíjp.
Vagy amelyiktől a fél város hátrálna,
Cseppet sem gátlásos pár mázsa házsártos bár strázsa.
Aki már méreget bokától, példának okáért banális,
Részemről, de haladok a fészertől a padlásig.
Vagy a két robusztus alkatú
Béemvés, bőrdzsekis, bőrnyakú,
Turista, akiknek alkalomadtán,
Jön a dóziska, és csak úgy alkaron adják.
Vagy a lány, aki elítélte a Pedigreet, pedig még
Alig volt egy hónapja, most csupasz hónajjal
kutyapózban vonyít a Holdaknak,
Hogy a szemét is marja ki a veríték.
Hát hogy vegyem félvállról, midőn egy

Csapat senkiházi ellopkodja az időmet?

Búcsúzóul


Emléked temeti a falon ketyegő quartz óra,
lassan rászórja az utolsó darab földet is.
Elfelejti tervezni a közös kandallót, nappalit,
gyermeket nemzeni, feledésbe merült  hangodat hallani.
Párolog az utolsó csepp formalin.
Az idő bajszot rajzol kacagó arcodra.
Lássam be, hogy nagy Úr? Tán harcoljak ellene?
Te karon ragadod és sétálgatsz ővele, ki zeng neked reggelre mennyei harsonát,
én meg lassan leaggatom az utolsó képet is.
Engedd a csuklóm szabadon, érzed és
hallani véled a gaudeamus utolsó pár sorát.
Inkább dúdolom én is. Tán, harcolnom kellene?!