Nézz fel testvér! Azt a sok színt, neked
Meg nekem festették oda.
Meg a megannyi léleknek, ki képes rá, hogy a szemén onnan és túl is lássa,
Ahogy a csillagok Göncöl háton indulnak táncolni a bálba.
Hallod?! Ez is csak érted.
Értünk komponálta a szél.
Ő túrt bele az avarba, majd csalogatta ide a madarat
Mesélni, és tépte a gallyat mi most talp alatt roppanó fadarab.
Ezek az illatok, ha nem érted,
mégis kiért?! Szívj mélyet!
Kelletti magát a nárcisz, és fenyő aromát izzad a kéreg.
Feküdj a fűbe, bízd rá magad, és máris tisztulni érzed a véred.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése